Hétköznapi élmények, tettek.
Iskolába járás, barátok, tanulás, majd a könnyed léptekkel való hazaindulás. Otthon a szülőkkel normálisan való megebédelés, egy kellemes délutáni program, majd a házi feladat megcsinálása.
Aztán zuhany, este chat a barátokkal, majd pedig a kényelmes ágyba való befekvés.
Aztán körforgásszerűen minden kezdődik elölről.
„Az egész azon a furcsa, hétköznapinak tűnő napon azonban félbeszakadt.
Mikor hazaérkeztem, gyanúsan léptem a házunkba. A szüleim szokásos vitája nem hallatszott ki a házból, a gyomrom pedig ennek következtében görcsbe rándult.
De soha nem fogom elfelejteni, azt a pillanatot, amikor a síri csöndben utoljára láttam őket.
Anya és apa egymás karjaiban feküdtek a kanapén és… mint a játékokban, szép lassan halványulni kezdett a testük. Ekkor kapcsoltam. Nem is törődtem a mellettük guggoló, teát szürcsölgető alakkal. Hozzájuk értem, de átnyúltam a testükön. És eltűntek.
Semmivé lettek. A szüleim…”
Keiwa Okoyashi.
Egy lány, kinek múltja egy hazugsággá, a barátai egyszerű halandókká, és jövője egy bizonytalan, azonban új, még ismeretlen sorssá vált.
A játék elindult.
A világon ezernyi rejtett dimenzió létezik, amelyről az emberek nem tudnak. De vannak, kiknek különleges képességeik arra születtek, hogy felfedezzék, és irányítsák a dimenziókat, a bennük élő lényekkel.
„- Az életem 180 fokos fordulatot vett abban a minutumban, mikor a kezeimet aranyszínű lángok fonták körbe, a selymes por pedig ott kavargott körülöttem a levegőben.”
A döntés hozatal már az első percben megjelenik számára, és gyorsan nézetváltáson kell átesnie, az élet és halál tornácán táncolva.
…Legendás képességek, melyekről még a tanárok is csak meséket hallottak.
Eltitkolt igazságok.
Életre-halálra vagy éppen szerelemre épülő harcok.
És hatalomra vágyó gonoszok…
„Az aranylángok melegsége és szépsége átjárta az egész testem. Belenyugodtam, hogy milyen kellemes is ez az érzés, és csak akkor van vége, ha én akarom. A por is körülöttem szállingózott, mint valami gyönyörű jelenség. A kezemet is egyre nagyobb, és vöröses arany lángok csapkodták, de én azt akartam, hogy színarany legyen! Egyre mélyebb színek, egyre gyönyörűbbek, csillogóbbak voltak, szinte játék volt a szememnek, ahogy a színek ezerfajtája jelenik meg előttem, a saját kezemen. Majd egy színbe csaptak át.
A ragyogó, tiszta aranyba.”